Sokan úgy emlékeznek, hogy ha 1940-ben lett volna olimpia, akkor a díjlovagló szám legnagyobb esélyese Bíró József Árpád lett volna. Díjlovas sportolóként se előtte, se utána nagyobb tekintéllyel, nemzetközi reputációval senki sem rendelkezett a magyar lovasok között. De hát a történelem a háborúval, illetve a kommunista rezsim államvédelmis verőlegényei közbeszóltak. Ez utóbbi olyan nagy teher, hogy Bíró József Árpád neve mindmáig méltatlanul a feledés karanténjában van.
1899. január 1-jén született Prázsmáron (mai Prejmer, Románia). A hadiérettségi letétele után, 1918 tavaszán az olasz hadszíntérre vezényelték, ahol karpaszományos tüzérként sebesült meg. 1918-ban felvették a hivatásos csendőrtiszti állományba. A 20-as években oktató tiszt az Egyesített Csendőriskolák gyalogtanosztálya alosztályánál Cegléden, majd az ugyanott alakuló lovas-tanosztályánál, 1936-tól pedig Kiskunhalason. 1924-ben csendőr főhadnaggyá, 1930-ban csendőr századossá léptették elő. 
1934-ben publikálta „Segédlet a lovarda megtartásához” című könyvét. 1937 és 1943 között Örkénytáborban, a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolában mint olimpiai lovas, majd az olimpiai díjlovaglócsoport vezetője tevékenykedett, 1941-ben áthelyezték a lovassághoz. 1942-ben alezredessé léptették elő. 1943-tól Nyíregyházán az 1. lovashadosztály-parancsnokság mozgósítási előadója, majd 1944-től ismét a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolán teljesített szolgálatot lovaglótanárként és alosztályparancsnokként. 1945-ben Csepregen szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948-ban tért vissza. 1949 elején az ÁVO börtönébe került, ahol a kihallgatás során agyonverték. A 90-es években visszakapta elvett rendfokozatát, és ezredessé léptették elő. Négyszeres magyar díjlovagló bajnok.
forrás: Wikipedia
