KAISERGALOPP

Lovak és lovasok - művészet és történelem

Monspart Gábor

2017. február 07. 07:54 - patkószeg

monspart_1_b.jpg

Monspart Gábor ny. huszáralezredes, lovaglótanár (Zalaegerszeg, 1906. április 13. – Kaposvár, 1997. július 14.) Apja Monspart István főerdőmérnök, anyja: Mihály Aranka.

Lovaglással nyolc éves korában kezdett foglalkozni édesapja birtokán. Gyermekkorát Zalaegerszegen töltötte, itt érettségizett 1924-ben. Még ebben az évben felvételt nyert a Ludovika Akadémia négyéves képzésére, melyet 1928-ban fejezett be. Aktiv sportolásban még ludovikás növendékként kapcsolódott be. Részt vett a Magyarországon először 1927-ben megtartott öttusa versenyen. Ezze a sportággal a továbbiakban is foglalkozott, a az öttusa válogatott tagja volt. Az akadémia elvégzése után előszzör Kecskeméten, majd Nyíregyházán teljesített szolgálatot. 1930-32 közt Örkénytáborba a Lovagló- és hajtótanár Képzőbe vezényelték. Ebbe az európa hírű intézménybe csak az nyerhetett felvételt, aki kiváló sporteredményekkel rendelkezett és részt vett a hadsereg kereteni belül megtartott ekvitáción, a nyolc hónapos továbbképző lovas- tanfolyamon.

monspart_2_b.jpg

A tanrárképző elvégzése után a 3. sz. Nádasdy huszárezredhez került. Ebben az időben rendszeresen részt vett az országos lovasmérkőzések ugró- és military versenyein. Ezrede lovaspóló csapatának is tagja volt. (Saját elmondása szerint a hadvezetőség nagyon támogatta ennek a sportnak a gyakorlását, mert az ütő használatának a mozdulatai megegyeznek a lovaon való kardforgatáséval.

a1monspartgabor1_1.jpg

Fékomadta nevű lovával megnyerte a military hadsereg-bajnokságot 1938-ban. Ez a verseny a mai országos bajnokságnak felel meg. Tanítványai közül Széll Lajos főhadnagy 1942-ben megnyerte ugyanezt a bajnokságot.

A Felvidék visszacsatolása után Munkácson, majd az erdélyi bevonulást követően Nagyváradon teljesített csapatszolgálatot. 1941. július 1-től szeptember 15-ig a gyorshadtesttel az orosz fronton volt. A gyorshadtest lovainak szinte katasztrofális méreteket öltő nyeregtörései hívták fel a figyelmét a magyar katonai (35 M.) Bock-nyereg hibáira és a fronton szerzett tapasztalatok alapján egy javított nyeregváltozatot alakított ki, amelyet 42 M. nyereg néven rendszeresítettek a honvédségnél (Monspart-féle javított nyereg). Katonai érdemeiért MÉR Lovagkeresztje kitüntetést adományozták neki.

16448_preview.jpg

1943-ban léptették elő őrnaggyá. 1944-ben a lovas hadosztály kötelékében Lengyelországban, a Bug környéki (a pripetyi mocsarak) fronton volt, október második felétől pedig Magyarországon, a Duna-Tisza közi harcokban vett részt, majd november elején osztályával a Csepel-szigeten foglaltak állást. November 5-én repülőtámadás következtében Százhalombattánál megsebesült. Rövid kórházi kezelés után visszatért osztályához, de az értelmetlen harcokban már nem kívánt részt venni, s míg az egysége 1945. március 31-én kivonult az országból, sebesülésére hivatkozva az ország területén maradt.

1945. április 10-én Miskolcon szolgálatra jelentkezett az újonnan alakuló honvédségbe. 1945. április 30-án alezredesnek léptették elő. Az új hadsereg állományában 1946. szeptember 6-ig szolgált, amikor is tartalékos állományba helyezték. Ezután Komáromban, a Lóértékesítő Szövetkezetnél helyezkedett el, majd 1947-ben lótenyésztési ismeretekből vizsgát tett és az újra szerveződő lótenyésztésben, mint tenyésztési főellenor dolgozott tovább a komáromi méntelepen.

Monspart Gábort 1950. augusztus 29-én letartóztatták és hamis vádak – „folytatólagosan elkövetett háborús bűnök” – alapján 8 év börtönbüntetésre ítélték. Börtönévei alatt kezdett el a lovaglás elméleti kérdéseivel foglalkozni.

1954. június 25-én perének újrafelvételét kérte. A bíróság ugyan változatlanul bűnösnek mondta ki, azonban büntetését mérsékelve, a börtönben addig letöltött időre ítélték el és 1954. december 17-én szabadlábra helyezték.
Monspart Gábor letartóztatásakor és a tárgyalásokon is ártatlannak vallotta magát, amit az 1991-ben történt rehabilitásakor teljes mértékben elfogadtak, visszakapta rangját, és ezzel egyidejűleg ezredesnek léptették elő.
Szabadulása után újra a komáromi méntelepen helyezkedett el, és a devecseri mesterséges termékenyítő fedeztetési állomás vezetője lett, és részt vett a méntelepen folyó lovas sportéletben. Közreműködött a területi versenyek szervezésében, a zsűrik munkájában.

a1monspartgabor2_1.jpg

A szabadulása utáni években nagyon sok cikket publikált a Pegazus, majd később a Lovassport és lótenyésztés című szaklapok hasábjain:

  • A lovaglás idegélettani alapjai
  • A testalakulás és a teljesítmány összefüggései
  • A magyar ló alkalmassága a military versenyre
  • A felkészülés alapelvei

A lovassportal 1968-ban került újra kapcsolatba a nagyvázsonyi lovasiskola vezetőjeként. Ebben az idegenforgalmi célra létesült klubban, minden központi támogatás nélkül, környékbeli fiatalokkal kezdett el foglalkozni. Tanítványai és lovai hamarosan a military élvonalába kerültek. Részt vettek a müncheni olimpiára készülő válogatott felkészítő versenyein 1970-72 között és ifjusági korú csapata – Jobbágyi József, Léber József, Burucs Balázs és Schall Antal – többször is megszorította, vagy legyőzte a felnőtteket. Eredményei ellenére a sportvezetőség Mospart Gábor személyét mellőzve, az olimpiára csak a lovait vette igénybe.

A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola lovardájába hívták meg lovaglótanárnak 1973-ban. Itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Legeredményesebb tanítványai közül ifj. Herczog Emil kétszer volt ifjusági országos bajnok militaryban, Herczog Zsolt pedig díjugratásban.

A moszkvai olimpiára készülő válogatott vezetésével bízták meg 1980-ban. Itt a nagyon rövid felkészülésre álló idő (5 hónap) ellenére csapatversenyben a 4. helyezést érték el. A capat tagjai: Horváth, Grózner, Cseresnyés és Oláh.

1986-ban a Magyar Sport Érdemérem arany fokozatával, majg 1989-ben a magyar lovaskultúra fejlesztésében való részvételéért Széchenyi emlékéremmel tüntették ki.

Monspart Gábor hosszú élete végéig a lovassporttal foglalkozott. 1997. július 14-én hunyt el. 1997. július 24-én, Kaposvár-Toponáron helyezték örök nyugalomra.

kepernyofoto_2017-02-07_7_20_03.png

Forrás: eventing.hu, Mészáros Gyula

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kaisergalopp.blog.hu/api/trackback/id/tr5812189952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fala Bella 2017.02.15. 12:07:00

Én Kaposváron tanultam, de mikor odakerültem, már nem dolgozott ott, így sajnos nem ismerhettem. Azért sok történetet meséltek még róla.
Az egyik, hogy amikor edzést tartott, mivel már nem tudta végig állni, leült a kör közepén egy székre. A lovasnak megtiltotta, hogy a ló szájához érjen. Amikor viszont a ló éppen a háta mögött dolgozott, a lovas mégis rendszeresen belerántott a szárba. Amikor ezt megsejtette, feltekerte a hallókészülékét és a ló patadobbanásának a változása alapján megállapította, hogy mikor nyúl a szárhoz a lovas és abban a pillanatban szidta meg őt mindig, amikor az a szárba belerántott.
Akkoriban Előd volt az egyik legmegbízhatóbb ifi ugróló. Én azt hittem, hogy ez a ló mindig olyan áldott jó természetű volt, mint amikor megismertem. De elmesélték róla, hogy anno befejelt és igen közveszélyessé vált. Gábor bácsi "kezelte ki" méghozzá a receptje az volt hozzá, hogy semmilyen körülmények között ne nyúljanak a szájához. Állítólag heteken keresztül, naponta többször is bevitte a pályáról az istállóba full vágtában a lovasát, de hajthatatlan volt, útban az istálló felé is csak a szár csatját foghatta a lovas. Visszabattyogtak és kezdték újra a munkát hosszú száron. Én csak a végeredményt láttam, hogy arra a lóra bárkit rá lehetett volna ültetni ugratni tanulni.
Tehát minden körülmények közt komolyan vette "a szár sohasem feszülhet meg" alapelvet.
süti beállítások módosítása