A héten együtt kávéztam Babochay Györggyel, Babochay Farkas Sándor fiával. A beszélgetés során - egyebek mellett - megkaptam édesapja életrajzát is, amiben a fenti fotót találtam. A fotó olyanyira mintaszerű, hogy az ember csak pironkodik és kicsinységét érzi...

Babochai Farkas Sándor 1938-ban méneskari tisztként végzett a Ludovikán, ezt követően Bábolnára került. "Bábolna ez időben Pettkó Szandtner Tibor ménesparancsnok áldásos vezetésének köszönhetően fénykorát élte, tehát a legjobb "műhelybe", kezekbe került." A fotón ez látszik: a pettkó szandtneri hajtóstílus, azaz a könnyed szárkezelés, a támaszkodás a szárak súlyának megfelelő, a rendkívül lendületes hátulsó lábtevékenység, a vállak ebből fakadó könnyedsége, és a természetes feligazítottság. A lovak délceg öntartásban járnak. A fotó mesteri hozzáértésről tanuskodik. A lovak annyira szépen járnak, hogy ha díjlovas négyszögbe képzelnénk őket akkor is csak a legnagyszerűbb jelzőkkel lehetne illetni őket.