"A Sankt Gerog tudomására jutott, hogy a magyar huszár tábornok, Binder Ottó 1951. november végén, Magyarországon egy téglagyár segédmunkásaként szívinfarktusban elhunyt. Körülbelül hetven éves lehetett. Binder tábornokban az egyik legszeretetreméltóbb embert és a nemzetközi sport egyik legkiválóbb lovasát veszítettük el. Mi, németek szívünk legmélyén gyászoljuk őt. Mély fájdalommal érint bennünket, hogy életének utolsó éveit ilyen vígasztalan körülmények között kellett töltenie.

Miután Binder tábornok orosz hadifogsából hazatért, sok más társával együtt arra kényszerítették, hogy hagyja el a fővárost és egy téglagyárban segédmunkásként dolgozzon.

Ez lett egy olyan férfi életének vége, akit az egész világ lovasai tudása alapján csodáltak és kiváló emberi tulajdonságai miatt tiszteltek.

Binder fiatal tisztként a régi Osztrák-Magyar Monarchia versenypályáinak legkiválóbb versenylovasa volt. Az első világháború után a lovassport felé fordult és elsősorban ugró és military lovasként egész országa példaképe lett. Binder a magyar lovasválogatottal rendszeresen megjelent Németországban lovasként és csapatvezetőként is. Részt vett a magyar csapat tagjaként egyéb országok lovasversenyein is. Mindenütt elismerést és szimpátiát aratott.

A magyar katonai vezetés az örkénytábori lovaglótanárképző iskola vezetésével bízta meg. Itt, mint a lovasok példaképe fejlesztette a lovaglás minden ágát, a díjlovaglást, vadászugratást és a tereplovaglást is. Legutoljára, tábornokként a Honvéd Versenyistállót vezettte. Ritkán volt a világban nála jobb, képzettebb, előkelőbb és nemesebb lovasjellem. Mi mély gyászban emlékezünk meg róla, és német hazánk legszebb virágaiból font koszorút helyezzük el távoli, ismeretlen sírján."

A Sankt Georg (!) írása, fordította dr. Hecker Walter