Első ránézésre tulajdonképpen furcsa a szobor, hiszen a lépésnek, az ügetésnek és a vágtának nincs olyan pillanata, amikor a két hátulsó láb egyszerre lenne a talajon. Akkor vajon milyen mozgást ábrázol a szobor?

Nekem évtizedekig azt mondták, hogy ilyen mozdulat nincs, pont úgy, mint az egyszerű vidéki bácsi, aki először lát az Állatertben zsiráfot és felkiált: pedig ilyen nincs.

Tulajdonképpen gondolhatnánk, hogy a hozzáértés hiánya, vagy a szárnyaló fantázia az, amivel Pásztor Lajos megalkotta a szobrot. Vagy azt is - ha kicsit körmönfontabb a gondolkodásunk vagyunk és főleg, ha tudományosabbnak akarunk látszani -, hogy a szobrászt statikai szempontok vezérelték: a talapzatra érő két hátulsó láb és a ló farka biztos támaszt képez, magának a mozdulatnak a természetessége pedig nem jött számításba. Bár a statikai szempont semmiképpen nem hanyagolható, azt kell, hogy állítsam, hogy ez nem így van, a szobrász a mai átlagos lovasnál messzemenően jobban értett a lovagláshoz, a lókiképzéshez - a szobor az úgynevezett redoppot ábrázolja!

A redopp a támadó harci lovas jármódja. A redoppban a ló a vágtához hasonló mozgást végez, de állóhelyben, vagy közel állóhelyben, közben az egymás melletti lábai - hol az elülsők, hol a hátulsók -, de egyszerre érnek a földre. A kivételesen ügyesre kiképzett harci ló ebben a mozgásban rendkívül fordulékony, támadásra, előreugrásra kész - úgy kell elképzelni, mint a "helyben ugráló" vívót, vagy ökölvívót, aki várja, keresi a támadás, az előretörés optimális pillanatát, de egyben teljesen felkészült az esetleges támadás kivédésére is. A redopp, a vágta legiskolázottabb változata. Az Országház előtti szobor ebben - a küzdelemre tökéletesen felkészült - helyzetben ábrázolja a Nagyságos Fejedelmet.