Az 1928-as amsterdami olimpia egészen különös fiaskóval zárult a magyar díjlovasok számára. A helyszínre kiérve, a többi nemzet lovasának munkáját látva, a verseny megkezdése előtt a visszautazásról döntöttek, annak ellenére, hogy a jelenlévő szakemberek Keméry Pál ügetőmunkáját jobbnak látták a később győztes von Langen bárónál és a csapat másik lovasa Német Dezső lovaglása sem maradt el Keméryétől. A különbség és a döntés oka a vágtamunka, pontosabban a minden egyes ugrásra végehajtott ugrásváltás bemutatása volt. A magyar lovasok a verseny helyszínén elképedve szembesültek azzal, hogy versenytársaik a klasszikus hagyományokat feladva, a cirkuszi produkciókhoz hasonlóan képesek a feladatot bemutatni. Josipovich tábornok tanítványainak lépését idehaza évekig kellett magyarázni, de mára, a modern díjlovaglás ellentmondásainak ismeretében világosan látszik, hogy álláspontjuk és ezze együtt döntésük helyes volt.

A hazautazás tulajdonképpen egy évek óta tartó szakmai vita utolsó fejezete volt, melyben az egyik oldalon az osztrák-magyar lovaskultúra legjelesebb ortodox szakemberei, Josipovich Zsigmond tábornok, Mauritius Herold a bécsi spanyoliskola főlovászmestere, Burián Mihály huszár ezredes, stb. álltak, a másik oldalon az első világháború győztes hatalmainak képviselői, elsősorban a francia iskola baucherista lovasai. Josipovichék már a huszas évek közepétől kifejtették ellenvetésüket az amsterdami, majd párizsi olimpiára kialakított versenyprogrammal szemben:

• Nem értettek egyet, hogy a díjlovas programokat időre kell lovagoni. (Ez mára megszűnt.)
• Nem értettek egyet a négyszárral történő lovaglással. Megközelítésük szerint a feszítőzabla és csikózabla együttes használata csak a kiképzés során alkalmazható, a kiképzett lovat kizárólag feszítőszáron lehet és kell lovagoni.
• Nem értettek egyet az osztott szárhasználattal. Álláspontjuk szerint a versenyen kétkézbe vett szár csupán a kiképzési problémák elfedésére szolgál.
• Nem értettek egyet a minden egyes ugrásra történő ugrásváltás versenyfeladatként való szerepeltetésével, azt cirkuszi feladatnak tekintették.

Milyen más lenne a modern díjlovassport, ha Josipovich álláspontja mégiscsak érvényesült volna.