Sokan azt gondolják, hogy a lovaglás, a lóhoz való értés hatalmasat fejlődött a XX. században. Én pont az ellenkezőjét gondolom. A lókiképzés általános kultúrája ötven-száz évvel ezelőtt összehasonlíthatatlanul jobb volt napjainkban tapasztaltaknál. Mindezt mi sem láttatja jobban, mint az alábbi két videó.

Az elsőn Zsukov marsall és három másik lovastiszt látszik 1945-ben, Moszkvában, a győzelmi dísszemlén, végletesen együttműködő, átengedő lovaikkal. A filmfelvételhez azt kell tudni, hogy Zsukov az első világháborúban huszárként vett részt, kivételes bátorságával közhuszárból az altiszti rangig vitte fel. Hozzáértése vitathatatlan, neki nem otthon, a lovardában, vagy versenyeken kellett teljesítenie, hanem a legnehezebb körülmények között, katonai feladatokat megoldva, a saját életét kockáztatva. Az átengedőség számára élet-halál kérdése volt. És hát ő még ennek megfelelően tudta, hogy a "májer" jármód - a vágta.

A második videó színhelye ugyanaz, Moszkva, a Kreml fala, csak hetven évvel később. Olyan, mintha vicces videót látnánk, mintha csákós díjlovasok nyögtetnék lekráglizott, merev, elejére esett lovaikat. Vágtázni nem is mernek, mintha díjlovas eredményhirdetésen lennénk. Bruhaha!