Legutóbbi bejegyzésem kapcsán (Szent László derékSzöge) ismét előkerült, hogy a vágta iskolázott változatai nem voltak a magyar lovaskultúra részei, azok csak a nyugar-európai lovasokra volt jellemző, a magyar lovasok "csak szép, szabályos, természetes jármódokban járó lovakat" használtak. Az állítás mindkét része hibás: bizony használtak iskolajármódokat és azok a ló természetes mozgásformái.

Az elitosztályú katona mióta világ a világ csúcstechnológiát használ, ennek megfelelően képzettsége is az átlagon felüli. A katonai elitképzésnek persze jelképei is vannak (az napjainkban például nem a kalasnyikov, hanem a kevlársisak) és ennek megfelelően a különösen képzett katonákat ezekkel a jelképekkel ábrázolják. Ugyanígy volt ez az elmúlt pár ezer évben és így lesz a jövőben is! A jelképek, sőt azok részletei is fontosak nemcsak az ábrázoló, hanem az ábrázolt személy számára is, hiszen az elitkatona nyilván büszke végzettségére, sőt a jelképek erejét, jártasságát mutatják, végülis a jelképek önmagukban "erőfitogtatást" mutatnak.

A lovaskatonák csúcskiképzése zárt katonai akadémiákon folyt, a lókiképzés magas színvonalú változatát ezért hívják mindmáig akadémista stílusnak, a katonai akadémiákat pedig magasiskolának. Ilyen magasiskola volt a Wiener Hofreitschule, amit tulajdonképpen helytelenül Bécsi Spanyoliskolának használ a magyar lovas közbeszéd. Azért nem találó a magyar "fordítás", mert pont a katonai felsőfokú iskola voltát nem fejezi ki, úgy hat mintha az, valami öncélú, vagy turisztikai bemutatóhely lenne, régebben pedig a Habsburg uralkodóház játszótere, homokozója lett volna. Nem! A lovasakadémiákon a katonai elitképzés zajlott.

Szent László képein pedig az látszik (ugyanúgy, ahogyan az összes magyar király ábrázolásain), hogy különösen képzett lovas volt. Ezt lovának mozgásából lehet látni.  A "normál" vágta során ugyanis sem az elülső sem a hátulsó lábak nem érnek egyszerre a földre, azonban, ha a vágtát lelassítják (hogy a ló rendkívül fordulékonnyá váljon), vagy nagyon felgyorsítják, akkor az egymás melletti lábak egyszerre kezdenek mozogni, azok egyszerre érnek talajra. Az ilyen mozgást alacson sebességnél redoppnak, nagy sebességnél carriere-nek nevezzük.

Mindez természetes mozgásforma sőt, azokat mindenki ismeri. A carriere-t nevezhetnéknk szökellésnek is, a kutya, ha játékosan szökellve fut előre ezt a mozgásformát használja, de ugyaígy az őzike is szökellve halad, ha menekül: egymás melletti lábai egyszerre érnek talajra.