Ferenc József személyesen változtatta Gáspár András huszár vezérőrnagy halálos ítéletét tíz év várfogságra, így kedvezett egykori lovaglómesterének. Az alábbiakban a Gáspár András Szakgimnázium és Szakközépiskola honlapján található életrajzot közlöm:
1804. november 23-án született Kecskeméten, Gáspár András és Vasvári Zsuzsanna gyermekeként. Édesapja egy csizmadia cég jómódú, megbecsült mestere volt. Abban az időben Kecskemét Koháry birtok volt. Koháry herceg 1826-ban meghalt, így a város Koháry Antónia hercegnő férjének, a szász Gothai Ferdinánd hercegnek a hűbérbirtokává vált. A város ekkor 170 ezer pengőforintért megvásárolta hűbéri kötelmeit, és 1830 - 1833 között másodrendű királyi városi rangra emelkedett. Így Kecskemét, jóval a hűbéri viszonyok megszűnte előtt, szabad polgári városként élte életét. A lakosság főként állattenyésztésből és földművelésből élt. 1778-ból származó adatok szerint, a városban jelentős számú, több mint 500 iparos dolgozott, céhrendszerbe tömörülve, hogy a polgárság igényeit kielégítse, valamint az állattartók érdekeit megvédje.
Legnagyobb létszámú a csizmadia céh volt: a korabeli összeírás szerint hetven csizmadia mester dolgozott a városban. András mester fontosnak tartotta, hogy fia művelt, iskolázott ember legyen. Ezért, protestáns lévén, beíratta a reformátusok ősi iskolájába, melynek működését még Mária Terézia engedélyezte 1753-ban. Mária Terézia engedélyét márványtábla őrzi, melyet 1893-ban helyeztek át a régi iskolából a mai Ókollégium falára. Gáspár Andrást 1814-ben íratták be az ősi iskolába, mely a mai Ókollégium területén, közvetlenül a templom mellett állt. Az akkori presbiterek úgy gondolták, "az iskola a gyerekek temploma, a templom a felnőttek iskolája". Az iskola egy egyszerű, nádfedeles házban működött. Egyetlen dísze az 1810-ben épített fatorony volt, melynek csengettyűje jelezte az órák kezdetét és végét. Az 1810-ben nyitott iskolai Katalógust a református egyház levéltára őrzi. E Katalógus szerint Gáspár András
- 1814 - 1815 között a grammaticai,
- 1815 - 1816 között a syntaxista nooitii,
- 1816 - 1817 között a syntaxista veteráni,
- 1817 - 1818 között a rétori,
- 1818 - 1819 között az orátori osztályokban tanult.
A szakirodalom szerint, az orátori osztály elvégzése után, kitanulta édesapja szakmáját, a csizmadia mesterséget. Olyan szorgalmat és ügyességet tanúsított, hogy édesapja, a céhszabályok szerint, másfél év után felszabadította: szakmai fejlődése érdekében egy jó hírű pesti mesterhez küldte dolgozni.
András lelkében ekkor már egészen más vágy rejtőzött: huszárnak akart állni. Nem telt el egy hónap, amikor szülői engedély nélkül, otthagyva apja barátjának műhelyét, beállt katonának a 9. Firmont huszárokhoz. Amint szülei erről értesültek, édesapja az ezredhez utazott, és 1000 pengőforintért kiváltotta a fiát, hogy visszavigye a kaptafához. András, engedelmes lévén, újra maga elé kötötte a "zöld kötényt". A huszárélet utáni vágy azonban mindennél erősebben élt benne: másodszor is beállt katonának. Apja belátta, hogy fia nem fogja a csizmadia mesterséget folytatni, így a másodszori kiváltásra szánt 1000 pengőforintot a katonai kiképzésre az ezredes kezébe számolta. Az apa fájó szívvel búcsúzott el fiától.
Az ezredet Nápolyba vezényelték, Gáspár András ott kapta a kiképzését. Katonai rendfokozatainak időrendi sorrendje:
- 1825-ben tizedes,
- 1830-ban őrmester,
- 1831-ben hadnagy,
- 1836-ban főhadnagy,
- 1843-ban alkapitány,
- 1846-ban százados.
A forradalom híre morvaországi állomáshelyén találta. Feledve minden baját, századával átvágott a Morva folyón, átkelt a Dunán, hogy jelentkezzen a honvédtáborban. A VII. Hadtestnél, Görgey parancsnoksága alatt kapott beosztást. A két katona kölcsönösen nagyra becsülte egymást. Gáspár András szívvel, katonai tudásával kívánta szolgálni hazáját. Százada a honvédsereg elit alakulatai közé tartozott. Emberei között nagy fegyelmet tartott. Szívós következetességével, szigorú példamutatásával, vakmerő bátorságával kiérdemelte katonái bizalmát. A pákozdi csatában nem vett részt: Székesfehérvár alatt, Tác községnél várta Karl Roth tábornok seregét, hogy a Jellasics hadával való találkozást megakadályozza. Roth tábornok késett: csak október 4-én érkezett Székesfehérvár alá. Jellasics ekkor már Győrt is elhagyva futott Bécs felé. A pákozdi csata után Tácra vezényelt Perczel Mór ezredes 5000 katonájával legyőzte Roth seregét, és a menekülő tábornokot Gáspár András századával üldözőbe vették. A visszavonulókat Ozoránál érték utol. A horvátok itt szembetalálták magukat a Sió partján állomásozó Csapó Vilmos őrnagy tizenötezer fős seregével. Más megoldás nem lévén, Roth tábornok október 7-én Perczel Mór ezredes, Csapó Vilmos őrnagy, Gáspár András kapitány seregei előtt letette a fegyvert. A győzelem után Perczel Mórt tábornokká nevezték ki, és a Muraköz védelmével bízták meg. Legjobb segítőtársa Gáspár András volt, aki a légrádi és a friedani ütközetekben meglepetésszerű huszárrohammal verte szét az ellenség erőit.
A muraközi harcok idején mélyült el a két katona barátsága. Kossuth Perczel hadtestét, mely a Muraközben védelmi harcokat folytatott, arra utasította, hogy vonuljon északra, és csatlakozzon Görgey seregéhez. A gyorsan Buda felé vonuló Görgeyt Perczel már nem tudta utolérni, így Mórnál kénytelen volt megütközni Windischgrätz seregeivel. A császáriak súlyos vereséget mértek Perczel hadtestére. A hátrahagyott hadfelszerelést csak úgy tudták elszállítani a vesztes csata színhelyéről, hogy Gáspár kapitány huszáraival ellentámadást indított. A császári sereg megtorpant. Nem tudták mire vélni a magyar sereg újjáéledését. Le kellett mondaniuk Perczel megtépázott seregének üldözéséről. Gáspár bölcs helyzetfelismeréssel, bátor tettrekészséggel hatalmas hadfelszerelést és sok száz életet mentett meg. Kiváló hadi teljesítményéért először őrnagyi, majd ezredesi rangot kapott.
Mezőkövesdnél is hasonló helyzetbe került, ahol a császáriak heves ágyúzással szorították egyre hátrább a magyar sereget. Gáspár András ekkor huszáraival a tüzérségre rontott. Nem csak elnémította a nagy tűzerejű ütegeket, hanem még három, nagy értékű ágyút is zsákmányolt. Huszárbravúrjával fedezte a magyar sereg visszavonulását. A Pestet feladó és a Tisza mögé húzódó magyar sereg számára Egerben készült el a tavaszi hadjárat terve. Ez a hadjárat a hort - hatvani csatával kezdődött, ahol Gáspár Schlick tábornok seregeivel ütközött meg, április 1-én. A váltakozó hadiszerencsében bővelkedő csata végén a magyar huszárok fényes győzelmet arattak. Szétverték a császári erőket, egy részüket a Zagyvába szorították. Ez a győzelem szerencsés kezdete volt a tavaszi hadjáratnak. Kossuth tábornoki rangra emelte Gáspárt, és megbízta a VII. Hadtest parancsnokságával.
A honvédsereg győzelmi sorozata következett ezután. Győzelemre vitték a magyar lobogót
- április 2-án Hatvannál,
- április 4-én Tápióbicskénél,
- április 6-án Isaszegnél.
Hat nap alatt három diadalmas csatát vívott a honvédség. Gáspár VII. Hadteste az isaszegi csatában a jobbszárnyat képezte. Rohammal elsöpörte Schlick csapatát, majd bevonult Gödöllőre. Részt vett a Komárom felmentésére indított hadmozdulatokban. Harcolt a Christian Götz tábornok elleni győztes csatában, április 10-én. Nagysarlósra már késve érkezett, de az utóvédeket szétverte, és sok foglyot ejtett. Sérült lába és izületi csúza ellenére egész télen nyeregben ült. Végigjárta a hadak útját Székesfehérvártól a Muraközig, onnan Pesttől Egerig, majd a tavaszi hadjáratot Nagysarlósig.
Gyógykezelését tovább már nem halogathatta: szabadságot kért, hogy Nagyváradra menjen gyógyulni. A cári sereg bejöveteléről Nagyváradon értesült. Nem foglalkozhatott tovább a betegségével: tudta, mit jelent Paskievics herceg cári hadainak beözönlése. Érezte, mit jelent Haynau kinevezése. Orvosait faképnél hagyva sietett a legendás VII. Hadtesthez, melynek parancsnoka volt. A sok dicső csatában edzett hadtestet azonban már nem csatába, hanem a világosi fegyverletételhez vezette.
Tábornok társaival őt is az aradi várbörtönbe vitték. A katonai törvényszék halálra ítélte. Ferenc József, ekkor már császár és király, emlékezett egykori lovaglómesterére, és a halálos ítéletet tízévi várfogságra változtatta. A várfogságból, mivel kegyelmet kapott, másfél évet töltött le. A börtön után nem tért vissza Kecskemétre: bihari birtokán telepedett le, ahol csendes visszavonultságban élt, és családot alapított. Szeretet és tisztelet övezte Biharban a szabadságharc hős katonáját. Az emberek őszinte tiszteletét bizonyítja, hogy a bihari választókerület polgárai három, egymást követő időszakra országgyűlési követnek választották. Az emberek bizalmát és szeretetét elfogadta, de a politikai életben szerepet nem játszott. Kecskemétre ritkán látogatott, mivel az itteni rokonsága kihalt. Utoljára testvére temetésén jelent meg. A város polgárai tüntető érdeklődéssel és szeretettel vették körül.
Szülővárosától távol, bihari birtokán halt meg 1884. augusztus 5-én, 80 éves korában. Utolsó útján elkísérte Bihar népe is. Szülővárosa sem feledte el hős fiát. Halála után, augusztus 10-én a Kecskemét című napilap hosszú írásban méltatta életét, szabadságharcos tetteit. Halálának tízéves évfordulóján a Nagy Kecskeméti Képes Naptár több oldalt szentelt Gáspár András életútjának leírására, és példaképként állította minden kecskeméti polgár számára. Az 1905 - 1907 között folyó nagy városrendezés során a Nagytemplom mögött húzódó Vásári utca belső szakaszát Gáspár Andrásról nevezték el. 1958-ban, iskolánk fennállásának 75 éves évfordulóján felvette a kecskeméti csizmadia fiának, a hős huszártábornoknak a nevét.
Írta: Leviczky József, frissítette: Kroneuerné Görbe Anna
