1920.augusztus 31-én Debrecenben született, Haranghy Jenő festőművész, tanár és Helbing Mária gyermekorvos első gyermekeként. Édesanyját korán, két évesen elvesztette. Elemi iskoláit Budapesten, középiskoláit Kisújszálláson, a Horthy Miklós Református gimnáziumban végezte. 1938-ban sikeres érettségi vizsgát tett. Édesapja nem akarta, hogy művész legyen, ezért a Közgazdasági Egyetemre íratta be, ahol hat félévet végzett, majd 1941. október 13-án bevonul tényleges katonai szolgálatra az I. önálló huszárszázadhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1942 januárja és júniusa között a 2. huszárezredben, II. évfolyamát pedig 1943 januárja és júniusa között a 4. huszárezredben végezte. 1943 októberében tartalékos zászlóssá léptették elő, és szolgálatra visszatartották. 1944. májusában, Örkény táborban elvégezte a roham tanfolyamot, majd később az aknavető tanfolyamot is. Az I. önálló huszárosztály 2. századának arcvonalmögötti tisztjeként részt vett az 1944. őszi magyarországi harcokban. Harctéri teljesítményeiért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. 1944. október 15-én a budapesti Ferenc József lovassági laktanyában az őrszakasz parancsnokaként fegyveresen szembefordult a nyilasokkal. 1944 novemberében az I. önálló huszárosztály pótkeretével a Csallóközbe, majd ismét hadműveleti területen, a Vértes hegységben teljesített frontszolgálatot. Itt meg is sebesült a lábán. 1945 márciusában szovjet fogságba esett Győr mellett, ahonnan háromnapi fogság után megszökött és hazatért Budapestre. 1948.január 13-án a budapesti Nemzeti Igazolóbizottság igazolta. A háború után Édesapja és anyai nagyapja Helbing Ferenc, a Magyar Királyi Iparrajz Iskola, később az Iparművészeti Főiskola volt igazgatója képezték művészeti szempontból. Egy ideig Édesapja mellett, majd, 1950-től, mint grafikus a Kőbányaipari vállalatnál dolgozott. 1951 októberétől a vállalat átszervezése után a Műszaki Egyetem Építéstörténeti Tanszékére helyezték hasonló munkakörbe. 1952 februárjában fölajánlották, hogy az Állattenyésztési Kutatóintézetben, a lótenyésztési osztályon dolgozzon, mint tudományos főmunkatárs. Itt Schandl professzor mellett ténykedett. Munkája egyrészt szakkönyvek rajzolásából, másrészt lovas és lótenyésztési szakmunkákból állt. 1953. január 03-án megnősült. Felesége Kiss Erzsébet keramikus iparművész lett. Az akkori nehéz lakáshelyzet miatt elvállalta, hogy a Kísérleti Gazdaságok Versenyló tenyésztelepére, Kerteskőre helyezzék át. 1954 januárjától 1954 októberéig a Bőszénfai Versenylótenyésztelepen dolgozott. 1954-ben megszületett Miklós fia. 1955-ben az Állami Méntelepvezetőség méntelepéhez Gyöngyösre került, majd 1956-tól a Poroszlói csikótelep vezetője lett. 1957-ben egy igensúlyos lovasbalest érte. Hét hónap betegállomány után, 1958 januárjában megvált a gazdaságtól. 1958 januárjától 1958 áprilisáig a Vasúti Tudományos Kutatóintézetnél, mint segédmúzeológus végzett katalogizáló munkát. 1962 júniusáig, mint önálló grafikusművész dolgozott. Ez idő alatt a Képzőművészeti Alap Képcsarnok Vállalatának és az Iparművészeti Vállalatnak végzett meghatározott időtartamra szóló munkát. Közben 1952-től 1961-ig, minden évben az Országos Mezőgazdasági Kiállítások művészeti vezetőjeként is ténykedett, a Magyar Lovas Szövetség alkalmazásában. 1961-ben a Japán nagykövetségen dolgozott, mint kertész, a szolgálati lakásért. Innen az ÁVH zaklatásai miatt két hónap után távozott. 1962-től a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalánál állt alkalmazásban, mint grafikusművész és a Nagyvázsonyi Lovasjátékok forgatókönyv írója és főrendezője. 1964 májusától 1965 júniusáig a Badacsonytomaji Művelődési Ház igazgatója volt, de ez idő alatt is a Nagyvázsonyi Lovasjátékok ügyét intézte másodállásban. Júniustól újra az Idegenforgalmi Hivatal alkalmazásában volt, mint a Nagyvázsonyi Lovasjátékok főrendezője. Közben több alakalommal végzett szakértői és tervezői munkát a Magyar Filmgyártó vállalatnak és különböző múzeumoknak. 1966 augusztusától nem láthatta el főrendezői feladatait, mert a Veszprém Megye Pártbizottságának vezetője utasítására leváltották, mert, mint volt katonatiszt, nem felelt meg a káderpolitika előírásainak. 1966. szeptembertől a Pestmegyei Állattenyésztési Felügyelőség megyei lótenyésztési felügyelője volt 1968 augusztusig. 1968. szeptembertől ugyan ebben a beosztásban az Országos Állattenyésztési Felügyelőség állományában tevékenykedett. 1969 januárjától az Országos Lótenyésztési Felügyelőség állományába helyezték át. Itt is maradt 1980. december 31-ig, nyugdíjba vonulásáig. Közben 1971-ben a Vadászati Világkiállítás lovas rendezvényeinek művészeti vezetője is volt. 1982 márciusától a Kiskunfélegyházi Termelőszövetkezet alkalmazásában állt grafikus ként, 1983 októberéig. 1987 májusától 1987 júniusáig a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazásában a múzeum lószerszám és huszáranyagát katalogizálta és leltározta. Az 1990-es években külföldi képzőművészeti megrendeléseket teljesített, 1996-ban Olaszországban Bibioneban volt kiállítása. 1999. szeptember 26-án, hosszantartó betegség után, rákban elhunyt.
Ifjabb Haranghy Miklós írása
