Tegnap a Kassai völgyben voltam, a tavaszi felvételi- és vizsganapon. Az esemény végén a törzsek lobogói és nemzeti zászlóktól körülvéve a sikeres felvételizők esküt tettek, majd Kassai Lajos ismételte meg "Dobó esküjét":

"Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!"

A megnyitóról valahogy azok az úriemberek jutottak eszembe, akikre fiatal koromban olyan nagy tiszelettel néztem fel. Úriemberek, mert a lovasember úriember. Minden körülmények között az. Persze az úriemberség nem kockásságot jelent. Mi sem jellemzőbb erre, mint a régi-régi BLK-s (Budapesti Lovas Klub) mondás: "A versenyt el lehet veszteni, de a bankettet meg kell nyerni!" :)
A fotón Hargitay Mátyás látható, aki évtizedekig volt a Budapesti Lovas Klub ugrócsapatának edzője.

Amikor először találkoztam vele és az életéről beszét, történetei annyira meghaladták a számomra elképzelhetőket, hogy egész egyszerűen azt gondoltam: ez bizony nem lehetséges, messziről jött ember azt mond, amit akar. Olyan lovas szakembereket sorolt fel, akikkel együtt dolgozott, akikkel együtt tanult, hogy a történeteket csak a hihetetlen kategóriába tudtam sorolni. Máchánszkytól Hazslinszky-Krullig sorolta mestereit. Egon von Niendorfhoz dr. Reiner Klimkével járt közösen órákat venni, Don Alvaro Domecq Romero a Spanyol Királyi Lovasiskola alapítójához szakmai barátság fűzi, stb. stb.

Szóval mindez elképzelhetetlen volt számomra mindaddig, amíg egy edzését meg nem látogattam. Onnantól semmi kétségem nem volt azok felől, amit mesél, amit mond és arról, hogy szakmai hozzáértése mindenen felül áll, szemlélete a magyar lovas hagyományokat testesíti meg.

Kedves Sanyi bácsi! Isten éltesse!

"Ki a mester? A mester a haladó kezdő" Christofer Dahlgren

A kézen történő munka a kezdetek óta része a mesteri lókiképzésnek, a katonai csúcstechnológiának. Erre mutatott rá a napokban Sahin Gábor barátom, aki VII. századi kínai lovasábrázolásra hívta fel a figyelmem.

A dombormű a Tang dinasztia második császárának, Taizong császár síremlékét díszíti: a császár katonája felvételt gyakorol lovával kézen, állóhelyben. A felvétel során a ló súlypontját hátraveszi, aminek eredménye a konchajlítás, azaz a csípő, térd és csánkízület egyidejú meghajlítása, valamint a csípő határozott lesüllyedése.

Sokan azt gondolják, hogy a lovaglás, a lóhoz való értés hatalmasat fejlődött a XX. században. Én pont az ellenkezőjét gondolom. A lókiképzés általános kultúrája ötven-száz évvel ezelőtt összehasonlíthatatlanul jobb volt napjainkban tapasztaltaknál. Mindezt mi sem láttatja jobban, mint az alábbi két videó.

Az elsőn Zsukov marsall és három másik lovastiszt látszik 1945-ben, Moszkvában, a győzelmi dísszemlén, végletesen együttműködő, átengedő lovaikkal. A filmfelvételhez azt kell tudni, hogy Zsukov az első világháborúban huszárként vett részt, kivételes bátorságával közhuszárból az altiszti rangig vitte fel. Hozzáértése vitathatatlan, neki nem otthon, a lovardában, vagy versenyeken kellett teljesítenie, hanem a legnehezebb körülmények között, katonai feladatokat megoldva, a saját életét kockáztatva. Az átengedőség számára élet-halál kérdése volt. És hát ő még ennek megfelelően tudta, hogy a "májer" jármód - a vágta.

A második videó színhelye ugyanaz, Moszkva, a Kreml fala, csak hetven évvel később. Olyan, mintha vicces videót látnánk, mintha csákós díjlovasok nyögtetnék lekráglizott, merev, elejére esett lovaikat. Vágtázni nem is mernek, mintha díjlovas eredményhirdetésen lennénk. Bruhaha!

Szent Erzsébet és férje, Lajos szobra Sárospatakon

Heisterbachi Caesarius Szent Erzsébetről szóló művében így írt: ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Erzsébet kedves alakja máig is az egyik legnépszerűbb szent Európa keresztényeinek körében. 

Erzsébet II. András magyar király és merániai Gertrúd királyné lányaként látta meg a napvilágot. Édesanyja az a Gertrúd királyné, akinek tragikus történetét - többek között - Katona József is feldolgozott a Bánk bán című darabjában. Árpád-házi Erzsébet kezét édesatyja már négy éves korában Türingia leendő grófjának, Lajosnak ígérte. Ugyanekkor zajlott le eljegyzésük is. Hermann gróf és neje sok reményt fűzött a készülő házassághoz. A gyermek menyasszony pedig valóban fényes kísérettel és hatalmas hozománnyal érkezett a wartburgi várba.S hogy miért e sietség? Szülei és leendő apósáék úgy látták jónak, ha a csöpp ara eredeti, azaz német környezetben ismerkedik új hazája szokásaival és nyelvével.

A kis Erzsébetet igen hamar megkedvelték az udvarban bája, nyíltsága és jószívűsége révén. Nála hét esztendővel idősebb kis vőlegénye kezdetektől teljes szívével szerette menyasszonyát. Voltak azonban, akik nem jó szemmel nézték a kis királylány furcsa szokásait. Erzsébet volt, hogy játékát szakította meg, hogy ájtatos imába merülhessen, s egyenrangúként kezelte a nála alacsonyabb rangúakat is. S ez mind semmi sem volt ahhoz képest, hogy Erzsébet nem sok gondot fordított az etikettre, nem kedvelte a nőkre kötelezően vonatkozó tipegő járást és a divatos táncokat. Legnagyobb szenvedélye a lovaglás volt.Lajos azonban védelmébe vette ifjú aráját, és korai házasságukkal helyzetét is megszilárdította. Lajos pedig szerette feleségét, ahogy Erzsébet is rajongott férjéért.

Házasságuk tökéletes ellentétben állt a kor szokásaival: szerelmi és nem érdekházasság volt. Erzsébet szeretetét gyakorta mások előtt is kifejezte: szokása volt, hogy kilovagolt hazatérő férje elé; férje pedig, az udvar megrökönyödésére, egy asztalnál étkezett szeretett nejével. Erzsébet szívében teljes harmóniában fért meg az isteni és a férje iránt érzett hű szerelme. Erzsébet fiatalkorától szívesen segített a rászorultakon, s feljegyezték róla, hogy a nagy éhínségek idején az udvari éléstárat nyittatta ki, hogy eleséget adhasson a szegényeknek. A békés, boldog napoknak azonban bealkonyult, mikor férje, Lajos keresztes hadjáratra indult. Megsiratta férjét, s fájdalma szinte megjövendölte a tragédiát: elvesztette szerelmes urát, aki a hadjáratban megbetegedett, és hamarosan meg is halt. Erzsébetnek nem merték megmondani a gyász hírét, s mikor az asszony mégis megtudta, szinte eszét vesztve zokogott. A lelkének egyik fele férjével pusztult. A másik fele Istené volt. Erre az útra tért hát.

Erzsébet férje halála után elhagyta Wartburg várát. Egyes források szerint elűzték, mások úgy vélik az isteni útra kívánt lépni, s ezért hagyta ott saját akaratából egykori lakhelyét. Gyermekeivel együtt Marburgba ment, ahol lelkiatyja, Marburgi Konrád is élt. Konrád ferences szerzetes volt, aki aszketikus életet élt. Erzsébet lelkiatyja vezetésével élte le hátralévő életét. Marburgban ispotályt alapított özvegyi javaiból, maga is betegeket gyógyított és vagyonát a szegények megsegítésére szánta. 1231-ben aztán nagyon megbetegedett, ám lelki derűjét nem vesztette el. Minden maradék vagyonkáját elajándékozta, és tiszta lélekkel indult utolsó útjára.

Marburgban temették el, és halála után négy évvel már szentté avatták. Erzsébet legendájának egyik leghíresebb csodátétele, a rózsacsoda. Erzsébettel még Wartburg várában történt meg, hogy szegényeknek kenyeret vitt le a várból a kötényében. Mikor azonban anyósa és néhány udvaronc meglátta, Erzsébet tagadta, hogy kenyeret vinne, hiszen nem nézték jó szemmel ájtatos cselekedeteit. Azt válaszolta tehát, hogy kötényében rózsák lapulnak: s láss csodát, mikor kiborította őket, a cipóknak hűlt helyük volt, s valóban rózsák hullottak szoknyájából a porba.Erzsébet máig egyike legnyíltabb szívű és legszeretetreméltóbb szentjeinknek.

Forrás: Sulinet, hazautazás.hu

Az alábbi névsor a magyar színekben versenyző olimpikonokat tartalmazza:

Díjlovaglás:
Andics Bernadett (2004. díjlovaglás, 15. helyezett)
Keméry Pál (1936., díjlovaglás, 26. helyezés, csapatban 6. helyezés)
Magasházy László (1936., díjlovaglás, 18. helyezés, csapatban 6. helyezés)
Pados Gusztáv (1936., díjlovaglás, 14. helyezés, csapatban 6. helyezés)
Szepesi Ottmár (1936., díjlovaglás, 33. helyezés, csapatban 6. helyezés)

Díjugratás:
Ákos Ajtony (1972., díjugratás, 49. helyezés, csapatban 17. helyezés)
Balogi András (1980., díjugratás, csapatban 4. helyezés)
Barcza Elemér (1936., díjugratás, nincs adat)
Bognár Sándor (1972., díjugratás, csapatban 17. helyezés)
Cseh Kálmán (1928., díjugratás 43. helyezett)
Göttler Vilmos (1992., díjugratás, 58. helyezés)
Hevesy Barnabás (1980., díjugratás, 7. helyezés, csapatban 4. helyezés)
Kánya Antal (1928., díjugratás, 39. helyezés)
Karcsu Imre (1960., díjugratás, csapat 16. helyezett)
Krucsó Ferenc (1980., díjugratás 14. helyezett, csapat 4. helyezett)
Malanotti Lajos (1928., díjugratás, 31. helyezett)
Móra László (1960., díjugratás, csapat 16. helyezett, 1972., díjugratás, kiesett, csapatban 17. helyezés)
Platthy József (1936., díjugratás, 3. helyezés, csapatban 6. helyezés)
Somlay Lajos (1956, díjugratás, nincs adat, 1960. díjugratás, nincs adat)
Suti István (1960., díjugratás 10. helyezett, csapat 16. helyezett)
Szatola Albert (1956, díjugratás, 11. helyezett)
Széplaki Pál (1972., díjugratás, 47. helyezés)
Szepessy (Schaurek) Ottmár (1936., díjugratás 32. helyezés)
Szondy István (1956, díjugratás, kiesett)
Varró József (1980., díjugratás csapat 4. helyezett)

Lovaspóló:
Bartalits Kálmán (1936., lovaspóló, 4. helyezés)
Bethlen István (1936., lovaspóló, 4. helyezés)
Dienes-Öhm Tivadar (1936., lovaspóló, 4. helyezés)
Kovács Dezső (1936., lovaspóló, 4. helyezés)
Szentpály Imre (1936., lovaspóló, 4. helyezés)

Military:
Adda Alfréd (1928., military, 15. helyezés)
Binder Ottó (1928., military, feladata)
Bubán Zsolt (1992., military, kiesett, csapatban kiesett)
Cseh Kálmán (1928., military, kizárták, díjugratás, 43. helyezés)
Cseresnyés László (1980., military, 14. helyezés, csapatban 4. helyezés)
Endrődi Ágoston (1936., military, 5. helyezés, csapatban helyezetlen)
Grózner István (1980., military, 16. helyezés, csapatban 4. helyezés)
Hercegfalvy Tibor (1992., military, 54. helyezés, csapatban kiesett, 1996., military, csapat kiesett)
Horváth József (1972., military, kiesett, csapatban kiesett)
Horváth Zoltán (1980., military, 17. helyezés, csapatban 4. helyezés)
Jankovich Lőrinc (1936., military, 9. helyezés, csapatban helyezetlen)
Krizsán János (1972., military, kiesett, csapatban kiesett)
Ling Attila (1992., military, kiesett, csapatban kiesett)
Nemtin Anita (1996., military, 19. helyezés)
Oláh Mihály (1980., military, kiesett, csapatban 4. helyezés)
Schaller Gábor (1996., military, csapat kiesett)
Soós Attila (1992., military, 31. helyezés, csapatban kiesett, 1996., military, csapat kiesett)
Szabácsy István (1972., military, 38. helyezés, csapatban kiesett)
Tuska Pál (1996., military, csapat kiesett)
Visy István (1936., military, helyezetlen, csapatban 6. helyezés)
Varró József (1972., military, kiesett, csapatban kiesett)

II. András ellentmondásos tevékenysége ellenére nemzetünk történetének egyik legfényeseb csillaga, kora egyik legtekintélyesebb európai uralkodója volt, ő maga III. Béla, a leggazdagabbnak mondott európai királynak fia, II. Géza, a talán legerősebbnek mondott magyar király unokája, I. Géza ükunokája, akit magnusnak (hatalmasnak, nemeslelkűnek) nevezett népe, és aki a szent korona egyik ábrázolásán látható.

II. András, hogy mást ne említsek, második felesége révén kicsi híjján bizánci császár lett, ő vezette az V. keresztes hadjáratot a Szentföldre, megalkotta az aranybullát, ami hat évszázadon keresztül (és lélekben talán ma is) a magyar jogrend egyik legfontosabb alapja és nem utolsó sorban ő az új honalapító, IV Béla atyja.

A mellékelt ábrázoláson a szentföldi seregek vezéreként látható.

Ha nekem kellene felsorolni a magyar lovaskultúra legtiszteletreméltóbb kortárs személyiségeit, akkor biztosan az elsők között említeném Szegedi Gábort. Ő a legszerényebb világbajnok.

Szegedi Gábor fogathajtó világbajnok, csikós és ménesgazda.

- Magyar bajnok 1988.
- Magyar hajtó derby győztes 1986., 1992., 1998.
- 1987-től - 1999-ig volt a magyar 2-es fogathajtó válogatott tagja.
- Három világbajnokságon szerepelt 1987. (csapat ezüstérem), 1989. (csapat aranyérem)

Apajpusztán csikósként kezdte pályfutását, majd Kiskunhalason a HŐR Dózsa hivatásosaként állította össze az első puszta ötösét, amit tovább fejlesztett puszta nyolcassá, tizessé, végül tizennégyessé!

Napjainkban a  Lázár Lovaspark ménesvezetője.

Forrás: Baranyai Antal