Jan Maiburg újabb fotót közölt Hazslinszky-Krull Géza hagyatékából (Schram/Hazslinszky archives), ezúttal Magyar Irméről. Nagy köszönet érte! A fotót a Zabla és Kengyel blogon írt, Keméry Pálnak, az 1936-os berlini olimpián lefényképezett félperdüléséről írt cikkemhez kommentelte. A cikket ide kattintva lehet olvasni.

Több, mint nyolcvan éve jutott ki magyar díjlovas csapat olimpiára. A lovak és lovasok neve: Pados Gusztáv - Ficsúr, Magasházy László - Tücsök, Keméry Pál - Csintalan (20 évesen!). A csapat nem is akárhogyan szerepelt, hatodikak lettek. Egyéniben is jól szerepeltek: Pados 14.(!), Magasházy 18., Keméry 26. lett. Emlékük örökké éljen a magyar lovaglás történetében. De ebben az írásban sem lehet megfeledkezni Pongrácz Artúrról, aki 72 évesen a 16. helyezést érte el osztrák színekben Georgina nevű lovával.

Nem tudom észre veszi-e az olvasó, hogy minden ló magyar származású... Talán napjainkban is a kiképzéssel (ló és lovas) és nem a külföldön kiképzett lovak vételével kellene foglakozni - valószínűleg eredményesebbek lennénk, meg egyáltalán kijuthatnánk.

Szentpéteri Nagy Richard: Kalauzolás

Az emberszolgálatból a teherszolgálatba
kérte át magát a kalauz, a jegyét adja
neki a pap, közben neki arról beszél amaz,
amit ő a szentbeszédbe is belefogalmaz,
hogy ő most csak helyettesít, vendég a síneken,
emez másnap végigtekint a fáradt híveken,
s szemébe néz annak, ki régóta se lát, se hall…
A mai világot szeretni rossz ízlésre vall.

Hadik János 1863-ban született. Középiskolai tanulmányainak Kassán történt elvégzése után a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémián végzett, majd 1884-ben huszárhadnagyként belépett az osztrák-magyar közös hadseregbe és Bácskába került a 10-es huszárokhoz. Katonai pályáját azonban már korán felcserélte a politikaival. 1893-ban főhadnagyi rendfokozatban szolgálaton kívül helyeztette magát.

1918. október 29-én, a forradalmi mozgalmak előretörésének megakadályozására, az uralkodó – az általános várakozással ellentétben – nem Károlyi Mihály grófot, hanem Hadik Jánost nevezte ki miniszterelnökké. Wekerle Sándor 1918. Október 30-án délelőtt 10 órakor búcsúzott a miniszterelnökség tisztviselőitől, Hadik János pedig ekkor vette át a miniszterelnökség vezetését. A nap folyamán azonban Budapesten tüntetés kezdődött, amely felkelésbe csapott át. A felkelők megakadályozták egy menetszázad frontra küldését, kiszabadították a politikai foglyokat, elfoglalták a katonai térparancsnokságok, valamint a fontosabb középületeket és elfogták a katonai parancsnokot. Október 30-ról 31-re virradó éjszaka a felfegyverzett tömegek elfoglalták a főváros stratégiailag fontos pontjait. Az események miatt Hadik János október 31-én hajnali 3 órakor megbízatását visszaadta, kormányának kinevezésére már nem kerülhetett sor, így Hadik közzététel nélkül kinevezett, de már esküt nem tett miniszterelnökként gyakorlatilag egy napig – pontosabban 17 órán át – gyakorolta hivatali jogkörét. Október 31-én győzött az „őszirózsás“ forradalom, Hadik miniszterelnöki megbízatása megszűnt, és József főherceg homo regius – IV. Károly király jóváhagyásával – Károlyit nevezte ki miniszterelnöknek.

Előző rész ide kattintva található.

Forrás: Wikipedia

Jogot végzett Budapesten és Oxfordban. Az egyetem elvégzése után hosszabb utazást tett Európában és Észak-Amerikában. Politizálni 1905-ben kezdett, amikor örökös jogon a főrendiház tagja lett. 1906-tól  a tőketerebesi körzet országgyűlési képviselője, ahol 1910-ben és 1918-ban is újraválasztják. A háború elején önkéntesként előbb tartalékos huszár főhadnagyként, majd 1917-től tartalékos századosként a 9. huszárezredben harcolt a szerb és az orosz fronton. 1917. június 15-én,Tisza István bukása után miniszterelnöki megbízást kap. Megpróbált IV. Károly kívánságainak megfelelően politizálni, de mivel fő programpontját, a választójogi reformot sem tudta keresztülvinni, augusztus 20-án lemondott. Később Wekerle kormányában tárca nélküli miniszter. 1918 és 1931 között nem politizált, 1931–1944 között ismét parlamenti képviselő, Kállay Miklós híve. 1944-ben a nyilasok deportálták, 1951-ben a kommunisták kitelepítették. 1956-ban külföldre távozott, Bécsben hunyt el.

Az előző részt ide, következő rész ide kattintva található.

Forrás: bibl.u-szeged.hu

A vágta különböző iskolajármódjai a XX. század elejéig a magyar lovas közkultúra részei voltak: a lovasok lovagolták, a hajtók hajtották (!), de a szélesebb közönség is ismerte a különböző jármódokat és felismerte, ha látta azokat. Erre példa Jókai Mór: Egy magyar nábob című írása, melynek részletére Nagy Lajos barátom hívta fel figyelmem.

A könyv negyedik fejezetében írja Jókai: "...milyen derék fiú ez a Kárpáthy! Uraim, ilyen kocsis nincs több Párizsban. Úgy vágtat en carriere, mikor a legtöbb szekér jár a bulváron." A "carriere" kifejezést, mint a vágtánál gyorsabb kétütemű jármód leírását úgy használja Jókai, hogy számára nyilvánvaló, az átlagos olvasó megérti, ezért semmilyen magyarázatot nem fűz hozzá...

Szóval ügyeskedjetek: aki minőségi szinten akarja művelni a lovaglást (a hajtást) és különösen az, aki nemzeti lovaskultúránkat nagyra tartja lovagoljon (hajtson) carriere jármódot is! A fenti képen carriere jármódban járó lovak látszanak a régi százforintos hátoldalán.

Az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos rövid jogi tanulmányok után 1826-tól katonai pályát választott. Először a 32. magyar sorgyalogezredbe került, ahol kadétként megszerezte a tiszti képesítéséhez szükséges ismereteket, majd egy évvel később, a gyorsabb karrier érdekében áthelyezését kérelmezte a császári - királyi 3. huszárezredhez, amelynek tulajdonosa abban az időben Estei Ferdinánd főherceg volt. Végül nem oda, hanem a 9. huszárezredhez kerül alhadnagyi beosztással, aminek Frimont János volt a tulajdonosa.

Az ezred Észak-Itáliában állomásozott. Batthyány szorgalmas, társai által kedvelt lovastiszt volt, azonban három évvel később hozzájutott vitatott és igencsak lepusztult apai örökségéhez és egy évre rá távozott a katonaságtól, kezébe venni és ismét felvirágoztatni birtokait.

A fenti képen huszárezredének egyenruhája látszik. Meg kell jegyezni, hogy a ló természetesen carriere jármódban került ábrázolásra. A carriere a vágtánál gyorsabb iskolajármód, a háromütemű vágtához hasonló, de kétütemű. A képen is látszik, hogy az elülső és hátulsó lábak egyszerre mozognak. A "normál", campagne, azaz háromütemű vágtának nincs a képen ábrázolt fázisa. Az ábrázolást sokan fikciónak tekintik, de ez tévedés - a jármód évezredeken át ismert volt, ábrázolása pedig a huszárezred lókiképzési kultúráját hivatott jelezni. Szintén megjegyzendő, hogy magyar lovast az elmúlt évszázadok során kizárólag a fenti képhez hasonló iskolajármódokban ábrázolták.

A következő rész ide kattintva található.

Forrás: nadasdymuzeum.hu

"Ha esett, ha fújt, ha 40 fok meleg, ha minusz 20 fok hideg volt Sanyi bácsi frissen borotváltan, elegánsan, szépen megkötött, ízléses nyakkendőben, tiszta ingben és rendes ruhában állt a lovarda közepén. Máshogy sohasem láttuk. Ez is hozzá tartozott ahhoz az emberi tartáshoz, ami egész életében minden vonatkozásban jellemezte." - áll Erdős Sándor (1924-1998) előtt tisztelgő megemlékezésben a Honvéd Lovarda klubhelyiségének falán.

1920.augusztus 31-én Debrecenben született, Haranghy Jenő festőművész, tanár és Helbing Mária gyermekorvos első gyermekeként. Édesanyját korán, két évesen elvesztette. Elemi iskoláit Budapesten, középiskoláit Kisújszálláson, a Horthy Miklós Református gimnáziumban végezte. 1938-ban sikeres érettségi vizsgát tett. Édesapja nem akarta, hogy művész legyen, ezért a Közgazdasági Egyetemre íratta be, ahol hat félévet végzett, majd 1941. október 13-án bevonul tényleges katonai szolgálatra az I. önálló huszárszázadhoz. A tartalékos tiszti iskola I. évfolyamát 1942 januárja és júniusa között a 2. huszárezredben, II. évfolyamát pedig 1943 januárja és júniusa között a 4. huszárezredben végezte. 1943 októberében tartalékos zászlóssá léptették elő, és szolgálatra visszatartották. 1944. májusában, Örkény táborban elvégezte a roham tanfolyamot, majd később az aknavető tanfolyamot is. Az I. önálló huszárosztály 2. századának arcvonalmögötti tisztjeként részt vett az 1944. őszi magyarországi harcokban. Harctéri teljesítményeiért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. 1944. október 15-én a budapesti Ferenc József lovassági laktanyában az őrszakasz parancsnokaként fegyveresen szembefordult a nyilasokkal. 1944 novemberében az I. önálló huszárosztály pótkeretével a Csallóközbe, majd ismét hadműveleti területen, a Vértes hegységben teljesített frontszolgálatot. Itt meg is sebesült a lábán. 1945 márciusában szovjet fogságba esett Győr mellett, ahonnan háromnapi fogság után megszökött és hazatért Budapestre. 1948.január 13-án a budapesti Nemzeti Igazolóbizottság igazolta. A háború után Édesapja és anyai nagyapja Helbing Ferenc, a Magyar Királyi Iparrajz Iskola, később az Iparművészeti Főiskola volt igazgatója képezték művészeti szempontból. Egy ideig Édesapja mellett, majd, 1950-től, mint grafikus a Kőbányaipari vállalatnál dolgozott. 1951 októberétől a vállalat átszervezése után a Műszaki Egyetem Építéstörténeti Tanszékére helyezték hasonló munkakörbe. 1952 februárjában fölajánlották, hogy az Állattenyésztési Kutatóintézetben, a lótenyésztési osztályon dolgozzon, mint tudományos főmunkatárs. Itt Schandl professzor mellett ténykedett. Munkája egyrészt szakkönyvek rajzolásából, másrészt lovas és lótenyésztési szakmunkákból állt. 1953. január 03-án megnősült. Felesége Kiss Erzsébet keramikus iparművész lett. Az akkori nehéz lakáshelyzet miatt elvállalta, hogy a Kísérleti Gazdaságok Versenyló tenyésztelepére, Kerteskőre helyezzék át. 1954 januárjától 1954 októberéig a Bőszénfai Versenylótenyésztelepen dolgozott. 1954-ben megszületett Miklós fia. 1955-ben az Állami Méntelepvezetőség méntelepéhez Gyöngyösre került, majd 1956-tól a Poroszlói csikótelep vezetője lett. 1957-ben egy igensúlyos lovasbalest érte. Hét hónap betegállomány után, 1958 januárjában megvált a gazdaságtól. 1958 januárjától 1958 áprilisáig a Vasúti Tudományos Kutatóintézetnél, mint segédmúzeológus végzett katalogizáló munkát. 1962 júniusáig, mint önálló grafikusművész dolgozott. Ez idő alatt a Képzőművészeti Alap Képcsarnok Vállalatának és az Iparművészeti Vállalatnak végzett meghatározott időtartamra szóló munkát. Közben 1952-től 1961-ig, minden évben az Országos Mezőgazdasági Kiállítások művészeti vezetőjeként is ténykedett, a Magyar Lovas Szövetség alkalmazásában. 1961-ben a Japán nagykövetségen dolgozott, mint kertész, a szolgálati lakásért. Innen az ÁVH zaklatásai miatt két hónap után távozott. 1962-től a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalánál állt alkalmazásban, mint grafikusművész és a Nagyvázsonyi Lovasjátékok forgatókönyv írója és főrendezője. 1964 májusától 1965 júniusáig a Badacsonytomaji Művelődési Ház igazgatója volt, de ez idő alatt is a Nagyvázsonyi Lovasjátékok ügyét intézte másodállásban. Júniustól újra az Idegenforgalmi Hivatal alkalmazásában volt, mint a Nagyvázsonyi Lovasjátékok főrendezője. Közben több alakalommal végzett szakértői és tervezői munkát a Magyar Filmgyártó vállalatnak és különböző múzeumoknak. 1966 augusztusától nem láthatta el főrendezői feladatait, mert a Veszprém Megye Pártbizottságának vezetője utasítására leváltották, mert, mint volt katonatiszt, nem felelt meg a káderpolitika előírásainak. 1966. szeptembertől a Pestmegyei Állattenyésztési Felügyelőség megyei lótenyésztési felügyelője volt 1968 augusztusig. 1968. szeptembertől ugyan ebben a beosztásban az Országos Állattenyésztési Felügyelőség állományában tevékenykedett. 1969 januárjától az Országos Lótenyésztési Felügyelőség állományába helyezték át. Itt is maradt 1980. december 31-ig, nyugdíjba vonulásáig. Közben 1971-ben a Vadászati Világkiállítás lovas rendezvényeinek művészeti vezetője is volt. 1982 márciusától a Kiskunfélegyházi Termelőszövetkezet alkalmazásában állt grafikus ként, 1983 októberéig. 1987 májusától 1987 júniusáig a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazásában a múzeum lószerszám és huszáranyagát katalogizálta és leltározta. Az 1990-es években külföldi képzőművészeti megrendeléseket teljesített, 1996-ban Olaszországban Bibioneban volt kiállítása. 1999. szeptember 26-án, hosszantartó betegség után, rákban elhunyt.

Ifjabb Haranghy Miklós írása

Pongrácz Artúr tábornok (1864-1942) az 1936-os berlini olimpián 72 éves (!) korában csapatban negyedik helyezést ért el. Ezzel ő a legeredményesebb magyar díjlovas, igaz eredményét osztrák színekben érte el. De ez nem rajta, hanem a történelmen, azaz a trianoni döntésen múlott...

A fotón Pongrácz Artúr látható a berlini olimpián, lovával a cseh származású Georgine-nel. A tábornoknak ez az eredménye nem volt előzménynélküli, az 1928-as olimpián díjlovaglásban az egyéni 6. helyet szerezte meg.

Pongrácz Artúr nem csak díjlovasként, hanem díjugratóként is kiváló volt. 1913-ban 208 cm-es teljesítményével osztrák-magyar csúcstartó lett. Magasugró csúcsa Ausztriában csak 1936-ban dőlt meg.

Forrás: Jan Maiburg