Gróf késmárki Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. - Izmit, 1705. szeptember 13.) magyar főnemes, kuruc hadvezér, 1682-1685 között felső-magyarországi fejedelem, majd 1690-ben Erdély fejedelme.

Ifjúkora óta ellenséges érzelmeket táplált a Habsburg-házzal szemben, elsősorban a protestáns vallásgyakorlás és a rendi szabadságok megségtése miatt. Fiatalon, 23 évesen választották a kuruc hadak főgenerálisává. Törekedett a mozgalom Erdélytől való politikai függetlenítésére, ami 1862-ben sikerült török támogatással. Egészen 1685-ig, amikor helyzete mergerndült, mert Ahmed váradi pasa elfogatta. Kis idő múlva ugyan szabadon engedték, de helyzete mergendült és híveivel együtt kiszorították az országból. A "megbüntetett hűtlenség példájáról", a fogságban szenvedő Thökölyről számtalan német és olasz metszet készült. Nem szakított véglegesen Béccsel, számos alkalommal kezdeményezett béketárgyalásokat, felajánlotta a császárnak biztosítandó fegyveres támogatást a török kiűzésére - egy birodalmi hercegi cím fejében -, ám feltételeit az udvar rendre elutasította. Ezt követően tevékenysége fokozatosan kiszorult a Kárpát-medence területéről. 1690-ben a zernyesti csatában aratott győzelmével átmenetileg sikerült megszereznie az erdélyi fejedelem címet, de végül a császári csapatok elől meghátrálni kényszerült. A karlócai békét követően élete végéig az Oszmán Birodalom területén élt száműzetésben. Az anatóliai Izmitben hunyt el 1705-ben.

Lovasábrázolásain a kor magyar katonáihoz hasonlóan a lovaskultúra legmagasabb minőségben történő művelésére lehet következtetni, lovaglási stílusát hol hosszú, hol rövid kengyelcsatolással mutatják be, de kivétel nélkül mindig iskolajármódban látható. A szárak az "érző kezet" mutatják.

A legfelső képen carriere jármódban látható. A carriere a vágtánál gyorsabb jármód. Maga a mozgás közismert: az őz, ha menekülve szökell, akkor carriere jármódban halad. A carriere a vágtához hasonló mozgás, de kétütemű, az egymás melletti lábak egyszerre érnek tajajra.

A második képen terre a terre jármód látható. Ez a mozgás a végletesen képzett, mozgáskultúrájában végletesen kiügyesített lovak sajátja. A terre a terre támadó harci lovas jármódja, a vágtához hasonló, de kétütemű, lebegési fázis nélküli mozgás. A terre a terre-ben a lovas ugyan "vágtázik" mégis bármilyen irányban képes lovával haladni: nem csak előre, vagy féloldalazásban, de teljes oldalazásban, vagy akár hátrafelé is!

A harmadik képen Thököly Imre redoppban látható. A redopp a terre a terre olyan változata, amikor a ló gerince oldal irányban hajlított, ezért az egymás melletti lábak egyszerre, de nem egymás mellett érnek a talajra. A hajlítás szerinti belső lábak előrébb helyzekednek el a külsőknél.

Az utolsó képen passage látható. A passage az ügetés iskolajármódja a vágta fenti jármódjainak betanításához szükséges. A jobb hátulsó lába mozdulata a képet alkotó művész rendkívül pontos megfigyelőképességétől, mondhatnánk lóképzői szakértelméről tanuskodik: a hajlított ízületek, a bal hátulsó láb bokájnak magasságáig felemelt pata a ló együttműködő lendületét és elengedettségét mutatja.

(Életrajz forrása: Wikipedia)