Mindenek előtt le kell szögezni, hogy a budavári Hadik szobor abból a szempontból nem autentikus, hogy Hadik Andrást shagya arab lovon ábrázolja és hát Hadik korában még nem létezett a fajta. Abból a szempontból viszont pontos az ábrázolás, hogy mit gondoltak az ideális lovasról és lóról a XX. század első felének lovas szakemberei.

A szobor megalkotásának különös történetét dr. Hecker Walter A Bábolnai Arab Ménes című könyvében írja le:

"1936-ban a budai várban felállították ifj. Vastagh Györgynek a híres huszártábornokot, Hadik Andrást ábrázoló szobrát. Amikor Vastagh megkapta a megbizatást, először egy barokk lóra, azaz egy spanyol ménre akarta ültetni a barokk kor neves lovastábornokát, ám megbízói ragaszkodtak elképzelésükhöz: Hadikot egy nemes könnyű huszárlovon ülve kívánták látni. Így Vastagh Bábolnára utazott, ahol behatóan tanulmányozta kora két törzsménjének, Shagya XXV és Gahal II testalkatát. Ez a két első osztályú mén szolgált modellként Vastaghnak a Hadik-szobor nemes huszárlovához: a két mén eleganciája, ereje és ideális testalkata egységgé olvadt össze ebben a műalkotásban, s létrejött egy ritka szépségű lovasszobor. A huszárló, az arab mén nyugodtan áll lovasa alatt, mégis energiát, előremenő kedvet sugároz...És milyen érdekes: ebben az esetben az élet utánozza a művészt, Vastagh művészien egyesítette a két ménnek Shagyia XXV-nek és Ghazal II-nek erényeit műalkotásában, és 1944-ben Gazal II-nek méncsikója született, melynek anyja 129 Shagya XXV, Shagya XXV lánya volt. Ez a méncsikó később, 1952-ben Gazal VII-néven lett törzsmén Bábolnán, majd 23 évesen, 1967-ben Németországba került, ahol a Shagya-arab fajta legeredményesebb teljesítménörökítőjeként tartották számon."