Gyakran kapom a megjegyzéseket, hogy régi lovasábrázolásokból szakmai következtetéseket levonni nem lehet. És sorolhatnám az ellenvetéseket: "a ló nem is tud úgy mozogni", "a mozdulat természetellenes", "nem is tudtak úgy lovagolni", "az ábrázolást készítő művész nem értett a lovagláshoz", stb., stb. Tegnap a XVIII. századi magyar lovasok ábrázolása kapcsán épp az volt a sláger, hogy "az ábrázolás megrendelésére készült és a valóságosnál jobb színben mutatja be a lovasokat". A cikket ide kattintva olvashatod.

A fenti kép a londoni olimpiai szereplésem során készült. Hát nem nevetséges? Ha komolyan ezt a fotót terjeszteném magamról, így próbálnám tudásom bemutatni, teljesen hiteltelenné válnék, a hátam mögött mindenki csak mosolyogna és legyintene, hisz köztudott, hogy nem voltam ott. Pont ellenkezőleg. A közzétett fotóimon szakmai szempontok mellett a legfontosabb szempont a hitelesség. Persze, hogy a lehető legjobb ábrázolást szereti mindenki önmagáról, de ha csak egy hajszállal is többet mutat a fotó a valóságnál, vagy bármilyen más módon eltér attól, akkor az nevetség tárgyává teszi a lovast. Sőt, a legnagyobbak nemhogy megfotoshopolnák fotóikat, hanem pont ellenkezőleg, tökéletlenségüket, a hibákat is tudatosan felvállalják, mert tudják, hogy ló és lovas közös tevékenysége sohasem lehet hiba nélküli.

És ez ugyanígy volt évszázadokkal ezelőtt is. Szóval az ábrázolások kétségtelenül hitelesek, mégpedig a legutolsó részletig, efelől ne legye kételye senkinek!